Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

tgo A' GYAPJAS VITÉZEK. 's-e' Fázissal egygyütt mind-nyájatokat eí-eméfzfcelek. Koporsómat házatok hamvaiba helyheztetem. Láttyátok , mire vetemedtem. Tüzet-vasat eleimbe. Öllyetek-meg : hogy végbe ne vihessem gondolataimat. Inkább meg-kévánok halni, mint Éta ellen gonofz tévő lehetni. Ezek után meg-intette őtet Éta : hogy Kolkisnak ártalmára ne legyen. Az-után : ine-hogy méltán büntettessen-meg az Istenektől, hagygya-el igaz fzívbol az ellenkező Scithákat. Engefztellye-meg az Isteneket, de fő-képpen a' honnyiakat. Mársnak parancsolattyát feledéken» ségbe ne hozza : hogy holttakor Őtet kegyesnek, ne rettenetesnek lássa. Kéfzítse-el mindaz-által magát a' halálra ; mellyet ; (mivel a' Király, és Orfzág ellen vétkezett) meg-is érdemlett. A' Haza-gyilkosnak vefzttét nem lehetne sokára halafztani. Ô mind ezeket meg-ígérvén, sott, halálának fzem-pillantását-is alig várván, ismétt a' tömloczbe vitetett. Még most inkább meg-parancsoltatott a' Tömlöcz-tartónak : hogy Akarnánt jól tartsa ; különös fzép fzobában laktassa. Tolle femmit, ki-vévén a° ki-'s-bé-járó fzabadságot, el-ne tiltson. Vigyázna mind-az'-által reá , ha valóban Étával tartana-é ? Kik ezek után a' Palotábam maradtak, Eutfclusnak elő-imádságával , mind-nyájan hálákat ad-