Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

tgo A' GYAPJAS VITÉZEK. És én ugyan az Istenek felől olly reménséggel vagyok, hogy azok' kegyessége el-tilalmazza vefzedehniinket, ereje pedig meg-támafzthattya dülledékjeinket. Te felőled pedig, édes Partenofilusom, így elmélkedem : midőn ezen öltözettel fel-ruháztad testedet ; igen gyarló mó_ don gondolkodtál ki-vólttodnak el-titkolásáróL Minden fzavaid el-árúlnak, Partenofilusom. — Mind homlokod, mind fzemed, tested' alkotvánnyában, felségesek. Látom, hogy csavarogni akarfz. Mért vonyítod fzádat ? Semmit se nyerfz benne, ha igazán nem felelfz. Ne-is titkold, hogy Társaidnál nagyobb vagy : mert a'-meddig ők Álmos' el-melló'zésének módgyáról gondolkodnak, addig te Őtet kezeid közé-is kerítetted, és velünk meg-békéltetted. Mi okra nézve fzolgálfz tehát Fázisban , ki Görög-orfzágodban Ur vagy? Goudolod-éhogy, úgy mint • Király, nem fogfz tettfzeni, kit fzolga köntösödben-is nagyra böcsiilnek a' Fázisiak? íme, a' többi között, én-is tégedet, kedves Partenofilusom, bizonyossan fzeret —• avagy, mit-is mondék ? — tifztel — tifztelet — tifzteletre méltónak lenni ítéllek ( Oh be kevésben múlt-el, hogy magát elnem-árulta). Téged'tehát, édes"-kedves Partenofilusom, azon erkölcseidre, mellyekkel, minden fzolgák fölött, tündöklefzfz, azon csekélységekre-is, mellyeket bennem láttfz, és mások fé-