Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

i3 A' GYAPJAS VITÉZEK. ~ ránczosította homlokát. El-hajtotta fejét Jázontól, és ama' kis Macskával , melly mellette nyákogott, jadzadozni láttatott. Meg-értette ebből Jázon, hány font vagyon a'fzelenczében. Csudállotta: hogy, fiatal léttére, ama' meg-élemedet Fő-papról Ítéletet tenni meréfzlene. Jó fzivvel várta e' feleletét; I Nem lehet, édes Partenofilusom, mindent meg-vetni Eufonusban. Ő áz Ifteni fzolgálatot (ez néki bár fo-czéllya lenne) elég fzorgalmatossan uzi. Nagy benne a' buzgóság; és, hogy fzivéről semmit se fzóllyak, külső-képpen Királlyához hívnek láttfzatik. Tanítása hiba nélkül vagyon. Fö-befzédgye az Itten, a' Haza* fzeretete, a* Barátság* érdeme. Ha fzavai cselekedetével meg-egygyeznek, sokat reméllheü felőle a' Király; de, hogy bátran ki-mondgyam az igazat, félhet-is. Mert, édes Partenofilusom! nehéz dolog ám Papi hivatalban el-járni, és magát a' világi dolgokba avatni, inellyek ékesítik ugyan a' hivatalt, de egyfzer-is-mind meg-is-buktattyák. Mi köze kérlek Eufonusnak Etával? mi köze Palotájával? Mért tollya-bé erővel magát? mért kormányoz mindeneket? A* királynak fzivét kezeiben forgattya, és a'-hová kévánnya, oda fordíthattya. Álmodozott gondolatai parancsolatoknak tartatnak. A* nép őtet annyira fzereti, az Orfzág nagygyai annyira