Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

i3 A' GYAPJAS VITÉZEK. ~ káig nem fzóllhatott egygyet-is, réfz fzerént ölömében ; réfz fzerént, és leg-inkább azért, ne-hogy Medea hamar ki-mutassa fzívét, és így mind magának, mind Jázonnak ártson. Hogy Medeának fzemeit Jázontól el-fordíttsa, ezeket mondotta vége felé : De íme az Isteneknek gond-viselések ! —« Oh fzentséges Hekate, kinek intézetei, Kolkisra nézve , nagyon foganatosok, és kit én árnyék formában előttem állani, és füleimbe súgni fzemlélek ; köfzönöm fzentséges súgárlásidat. íme azon gálya, mellynek el-jövetelét, a' régi súgárlásokból, meg-jövendöltem ; e' mostani jelentések fzerént ki- is - kötött immár a' Fázisi partokra. Ne félly Éta Álmostól, Kolkis Scithiától. Lóra vitéz és kardra. Ha nyertesek aem lefztek , reám fordítsátok fegyvereteket. Eutelusnak ezen fzavaira mind-nyájan nagyon álmélkodtak. Nagy zúggásokat halottak az egéfz templomban. Tele lettek a' fzívek bátorsággal, a' tagok erősséggel. A' Fő-papnak fzavait isteni sugárlásoknak lenni állították. Legigazábban itélt ezen történetről Medea, ki-is, snidőn a' templomból a' többiek után ki-méne, egeréíző fzemekkel visgálgatta Eutelusnak ama' jövendölő Istenét, de semmi-féle k épp en felnem-találhatta. De Medeának Attyával- el - tavoztta után , fel-találta ötet Eutelus, rainek-utánna , az ajtót bé-