Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

IV, SZAKASZ VII. RÉSZ. x6

9 Én a' fzolgának ezen reméntelen fzavaira elhűlvén, és azokból nagy vefzedelmemet képzelvén el-tökéllettem magamban: hogy feolgállómnak fzeméllyét visellyem, még mind azokat világossan meg értem, mellyeket olly homályossan mondott. De mivel azon folyosó, mellyben engemet raeg-ölelve tartott, nem láttfzatott ollyasnak, holott bátorságossan befzélhetnénk ; tartanék-is attól : nehogy valaki rajta kapjon, és így intézeteimet el-rontsa ; intettem a' fzolgának hogy utáuuam jöjjön. Nem esett nehezére egy mellék fzobába való jövetel. Itt az ajtónak reánk zárásával mind-a' kettőnknek; magamnak pedig az éj' setétségével elegefr tévén, azon fzavammal, mellyet a* fzolga meg-nem.; külömböztethetett a'fzolgállójétól, o tolle, fzívességemnek ki-nyilatkoztatása után, csak éppen azí kérdeztem : Mire. értsem elobbeni fzavait ? mit: parancsolna velem ? Ah nem parancsolok, úgy-mond, kedves Himéném. Régtől fogva várakozom az ajtón, hogy veled fzóllhassak. El-tÖkéllette magában, Frónius : hogy, holnap virradóra , Hipsipilét a' hajóba vévén azon tartományba vigye, melly-bői soha vifzfza-nem-térend. Hová vifzi pedig, azt most ki-nem-mondhatom, mert meg-esküdtptett. Csak éppen azt jelenthetem-meg :. hogy ő, egy Szigetnek Ura lévén, nem más okból jőve Mariandinába; hanem: hogy Czíroét felesé-