Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

/II. SZAKASZ. VII. RÉSZ. 13S Tudod, édes Eutelusom , minő Szomorúan Icésért'úk a' Tenger' partyára, midőn nékik csendes vizeket, és velük-lengedező Szeleket kévántunk. Hozzánk fordulván a' Király, tudod, mit mondott? Hogy nem sokára viSzfza-jon , hogy ismétt meg-lát bennünket, hogy addig-is őtet Szeressük. Tudod azt-is, édes Eutelusom: éppen elmenetele' idején, mi-képpen ajánlott engemet a' Századosnak fzorgalmatosságába ? hogy reám gondgya légyen, valami mulatságot gondollyon. Mindeneket meg-ígért a' Százados. Likus pedig meg-indúlt. Azomban a' Százados, hogy a" Királynak vifzSza-jovetelét meg-elozhesse ; hozzám jőve egy nap azt mondván: hogy o a

5 Király' parancsolattyának engedelmeskedni; és engemet, ha az holnapi-nap alkalmatos lenne -, egy kis tengeri hajókázásnak vígafztalásával gyönyörködtetni kévánna. Én semmit se tudván igyekezetéről ; megköfzöntem Szorgalmatosságát. Kértem-is s hogy a'következendő vacsorára, ok-vetetlenül, hozzám el-jojjön. Tele lett nagy örömmel. Nem ugyanazért: mintha a^^^örát Örvendetesnek lenni állította vólna hanem': hogy az holnapi vígassággal való élést olly könnyen megígértem. El-jÖtt az el-rendeltt időre. De, hogy L 5