Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

* 3 6 A' GYAPJAS VITÉZEK. árúit vólna. Se Hipsipilét oh Iste­nem el-ne-vigye azt fzárazon azon gonofz fzolga. De mivel ismétt, meg-meg-ismétt a' ki­menetelre sürgettem ; csak ugyan ki-hajtottam. Ó pedig, hogy ne láttfzattasson annak, ki Hip­sipilének fzavait meg-hallotta vólna; mintha csak akkor éfzmeló'dött volna-fel, semmi értel­mű darabolt fzavakkal: mit? mit? úgy mond, vizet ! vizet ! Meg-csalt tettetett álmosságával. Azomban pedig még én a' fzolgával ezt cselekedtem, Hipsipile meg-lelvén ottan a' poharat, a'-hova ennek-elotte maga tette vala, azt mérgestől egy­gyiitt az ablakon ki-hagyította. Hogy ofztáu magunk maradánk, és mécset gyújtánk ; el-hültem , midőn Hipsipilének el­halaványodott ábrázáttyát, és el-fzórtt haj-fzá­lait láttam. Kérdeztem : Mi ok vezethette hoz­zám illy-késan ? miért : hogy holnapra nem ha­lafztott mindeneket? HATODIK RÉSZ. # Hipsipile története Ï Ew kkor Hipsipile így fzóllott : Jaj roíz karban vagyunk, kedves Eutelusom ! És, ha okossan. ellenek nem állunk ellenségeinknek; nem talál­kozhatik olly erő, melly bennünket kezeikből Itt-

Next

/
Oldalképek
Tartalom