Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)
I IÏ . SZAKASZ. IX . RÉSZ. 155 azért: mintha ezek előtt el-ké vanta vólna titkolni; hanem csupán azért: ne-hogy ezeknekis kedvek fzottyannyon annak meg-látogatására. Igen okossan akarta az egéfz dolgot mind el», kezdeni, mind pedig el-végezni. HARMADIK RÉSZ. Medea? gondoskodásai. Hogy Medea maga maradott, Partenofilusró! méllyen gondolkodott. Mennél tovább forgatta; elméjében, annál inkább fzeretetre méltóbbnak lenni állította. A' Dajka pedig nagyon csudállotta : hogy mostanában maga maradhatna, ki ennek-előtte igen utálta a' magánosságot. Hogy hozzája bément; meg-mutatta néki maga' ajándékját. Megmutatta Medea-is maga arany báránnyát. Tanakodtak az-után, mit tegyenek véle. Megállapodtak abban : hogy fülén köröfztíil egy hofzfzú laplikát húzzanak, és azt bal vállától fogva mind mellyén, mind hátán köröfztíil vigyék, mellynek végére ama' bárány köttessék. Ki-kerestettek tehát a' laplikák. Egygyet találának közöttök, mellynek , ha fzínére nézel, ha csudálatos fzovését tekinted , gondolatod fölött nagyobb érdemünek ítélheted. Ellenben, ha annak ajándékozóját tudaklod , annál alacsonyabbat ki nem-gondolhatol. Etának azon Ko*. K 5 mo r"
