Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

/II. SZAKASZ. VII. RÉSZ. 13S vednie , mellyeket vifzfza - tromfolnia nem] lehetett. Kevesebbet kapott eledelére, mint a' Királyiéi ki-í'zabattatott. Életének utóllya felé lévén, senki előtt nem panafzolkodhatott, és így az éhségen , és fzomjúságon nem segíthetett. Mere hogy fzavai a'Király' füleibe ne mennyének, azon nagyon fzorgalmatoskodott az új TÖmlocznök. Hogy pedig annál jobban érezhesse a' tömlöcz' m ostobaságát, ki-mondhatatian nagy káromlásokkal fzidaimaztatott a' ki-bérletc rofzfzaktól. Fenyegették a' következendő halálnak kéimyaiv-al. Az el - vefztésnek idejét már e° napra, már ismétt a' másikra tolták , és így őtet, tellyes életében, hofzfzas halállal kénzották. Ezen kénzásokat már tovább nem fzenvedhetven, el-hagyattatván minden lélektől, minden nélkül mindenben fzűkölkodvén ; sok unalmas esetek között gyakorlott életét a' keserves halállal fel-váltotta. Halva találtatott a' tönrocz fenekén , úgy-annyira meg-hitvánkozva, hogy bőrét csontyaihoz forrottnak tapafztalnák. És így ezen ejtfzaka sokaknak kedvetlen, •némellyeknek keserves, mind-nytjoknak unalmas vala. I 4 NYOL-