Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

iii. szakasz. v

III, rész. 131 gya a' levelet, csak éppen azt, és semmi más egyebet nem mondván; hanem - hogy a Királyi Udvarból jönne. Meg-kérdezte Jázon a' Gyermeket : kitől vette kezéhez ? Ó erre azt mondotta: hogy azt nem ismérné. Talán egy lenne a' Király' Emberei közül: mert azt mondotta légyen, hogy annak Palotájába sietne. Ó vifzíza-fzalada , maga pedig bé jöve ; többet immár nem tudna. El-erefztvén a' gyermeket, fel-nyitotta a" levelet, és el-olvasta. Nagyon meg-Örült, hogy a' Királyi házba immár-is hivatalosok. Ekkor tettfzett-ki, hogy igyekezetjeket az Istenek-is fzerencséltetik, mivel Eutelusban olly emberiekre találhattak, mellynél vigyázóbbat, és fzorgalmatossabbat nem-is-kévánhattak vólna. Efzre-vette, hogy csupán boldogságjokra iparkodna. Oh be örvendezett azon: hogy azon jó-volttjok, mellyel hozzá Mariandiiiáb

an viseltettek, azt okozhatta Fázisban, hogy az , se hál'-adatlanra, se nagy mi-hafznára nem velztegettetett. De midőn Medeának írására jöve, akkor immár nem találhatta örömjének határját. Mert : noha annak hozzá-való-kegyességét a' jövendölések' elŐ-jelentésébol, és Hekate' templomában némi-némő tapafztalásából-is éfzre-vette, azt gondolta ínég is hajlandóságáról: hogy, hirtelensége miátt, foganatos nem lenne, hanem, a' tavafzi hóntik módjára, hamar el-tűnhetne. Most. Másadik Könyv. I pe-