Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

III. SZAKASZ. VIII, RÉSZ. 125 keny tengerbe , íme egy Czet-hal fel-vetette magát. Mellytől hogy Helle-hugom meg-ijedtt , le-csúfzott a' bárányról, és a' tengerbe vefzett. Kedves Húgomnak fzerencsétlenségét látván, nagyon meg-fzomorodtam. De a' vizek közül fzerencséssen ki-jöttem, és a' parton lévő Abidus-várossába értem. Meg-indúltak azomban a' izélek ; mellyek, a'-mint hallám, Húgomnak meg-merevedett testjét a' Szefztusi által-ellen-lévő partra hajtották. Őtet ofztán a' Polgárok a' part mellé temették. Azon vizet, mellybe bele halt ; Helle' tengerének neveztem. És azon népet, kiknél kevés ideig mulattam , Frikfzusoknak , a' tartományt Frikfziának mondottam. Ekkor ofztán el-hagytain Helle' tengerét, és, a' Bekírusokon köröizt'íil, Kolkisnak Fázis-várossába érkeztem. Itt fel-áldoztam az arany gyapjas bárányomnak húsát azon Isteneknek tífzteletére , kik engem' annyi vefzedelmck közül ki-segíteni méltóztattak. Annak borét Mársnak ajándékoztam, és akkor egy berekbe tartottam. Ezek után Kalcziopét, Éta-királynak különös jó erkölcsű leányát, feleségül el-vettem. Ez nékem Tíkteket hozott e' világra, kedves magzatim, kiket mostanában el-hagyok. Mennyetek fzerencséssen Görög-orfzágba. És , ha még él Atamás, keressétek - fel. Tudom bizonyossan, ha ezen Írásomat meg-láttya, tíkteket ma-