Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

'102 A' GYAPJAS VITÉZEK. ra, egy les-helyből hallgatni. Mivel pedig attól tartana : ne-hogy, ha, vagy közel- állana, vagy a' föld' fzínén maradna; éfzre vétetne a° fzemes nézőktől, vagy a' fzorgalmatos járóktól ; fel-hágott egy magos Cser-fára , mellyről a' Görögöknek cselekedetjeket elég fzemessen meg-czirkalmazta. Ekkor pedig a' Görögök nem mást cselekedtek, hanem, az Öfzve - hordott hasábokból egy tűz-helyet raktak , hogy rajta azon állatot fel-áldozzák , mellyeket, a Délusi jövendölések fzerént, Junó', és Neptun' tifzteletére rendeltek. Némellyek vékonyabbra vágták a' hasábokat. Némellyek azoknak öfzve-rakásokban foglalatoskodtak. Némellyek a' tüzet gyújtották 9 avagy fel-fújták. Csak kettő nem vólt jelen a' Görögök közül. Etalides, ama' jövendölő, és Iíiklus, ama" híres nyilazó. Ezen Iíiklus az erdőnek bellyébe sétálgatott, hogy az áldozatra egy vadat lőhessen. Etalides pedig, mivel a' nap közel vala ekkor le- alkonyodtához, az Isteneknek, kik ezen Orfzágnak oltalmazói, az-után az Istennőknek segítségekért serényen imádkozott. Semmit se kételkedtek a' Görögök, hogy Iíiklus bizonyossá« meg-lovend egy vadat, kinek a' nyilazásban különös mesterségét Afrikában látták, midőn Termúfcist ki-végzette. Gondolák-is felőlié a' többiek, hogy nem sokára itt ter-