Dugonics András: A gyapjas vitézek : Első könyv / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

II. SZAKASZ. VI. RÉSZ. 77 Ürám I midőn ő ezekkel nienny-dürgött, aprő mák fzémnyire morzsolódott fzívem. Szégyeüleni még-vallaiii, de csak még-is meg-vallom í kbrül-néztem magamat, merré fzalädhassak; Sött azon villáin-fzavainak mostani emlékezetére-is, csak alig - alig állom-meg , hogy el-nem-ízaládolu Nein voltak azok fzayak, hanem csiipâ menny-kövek* mellyek ha tovább hullották volna * egy lábig oda lettünk volna. Kinek-kinek Fzerentíséje, avagy talán a' kegyelmező Istenek el-távoztatták őt et mi tőllünk. Mert : minek-utániia azon sűrű menny-köves nyilait el-fzórta 5 azt izenék néki á' többiek s hogy Hílás lievü egy valaki alig lehelléiie im4 inár, és * közelítvén bizonyos halálához , őtefi hívaEiiái így tehát homloka körül támadott föb légeknek új menny-dörgéseit abbail-hagyván * ha4 hlar hátat vetett, és llilássához vifzfza-rtienti Csudálkoztam efzémbé jött fzavain , noha neitt értettem. Ekkor az ott maradit társai közíil így fzólla az egy gyík 1 Ezt ugyan meg-érdernlettétek gondatlan em

a berek. Katonáitok gyújtottálofel t'ùËét, midőn Gályánkat partotokra ki-kóténk. Ekkor azoú Herkules , ki most innett el-mene, meg-akarvátl mind erdőtöket, mind földetéket; látni, Hibásnak társaságában* mélly gyermeket fia-gyanánt fző« l'et, el-sétála a' kozel-lévő fák közé. Hiláö 5 gyermeki fzokása Íkúíént, à' madarak' féfzkeU . Mío Könyv* M * fee*