Dugonics András: A gyapjas vitézek : Első könyv / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

II

I. SZAKASZ. III. RÉSZ. 55 van, előre iparkodna : el-érte a' Bujtárt éppen úttyának közepén. Az ökröket hová hajtaná? meg-kérdezte toile. A' Bujtár, maga' dolgának igazságában bízván , rövideden így felelt : azt parancsolta Uram, hogy ajándékba vigyem azoknak , kik gályájokkal a' partra érkeztek. Ezt hallván a' Százados, fene módra fel-pattant. Vigyen ördög (úgy mond) vefzedelmes Öreg. Tehát te, még most-is, inkább tartafzfz a' Bebrícziusokkal ? Átkozott Istentelen — Tömlöcz, és Békó — Akafztó-fa vagy nyárs. — Hogy eddig-is üfzfze-nem-téphettelek véli Szerfzám ! Ki-se-mondhatta egéfzlen ezeket; tüstént SzáZadgyából ki-válafztott kettőt, kiket leg-serényebbeknek tapafztalt. Ezeket Eutelusért küldötte, fejekre parancsolván: hogy meg ragadgyák; ízorossan meg-kössék; és a' Városnak leg-úndokabb tömlöczczébe vessék. Vigyázva járnának vele az úttfzákon, ne-hogy köteleik közűi-is ki-csúfzfzon. Örvendeni fogna a' Király: ha a' Párt-ütésnek Szerzője ama' Párt-ütők-c kel egyfzerre el-fogattatna, el-is-vefzhetne. E' parancsolatokat vévén a' két Lovanczok , tüstént el nyargalának. Maga a' Százados meg-ragadtatta ofztán a' Bujtárt ; és őtet, se meg-nem-hallgatván, se cselekedetéről semmi rendes ítéletet nem tévén, valamint a' kutyát, főbe üttette, és agyon-veretD 4 te.