Dugonics András: A gyapjas vitézek : Első könyv / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

I. SZAKASZ. I

V. RÉSZ. 19 be ennek utánna hullott. Ehhez így fzóllott Eutelus : Eredgy Stellió, hajtsd azon ökröket Amikleum-hágóra, mellyeket mí Isteneinknek ízántunk, de ezek a' vendégek fzámára engedték. Hajtsd velek azon bárányokat-is, mellyeket nem régen annyoktól el-válafztottuk. Adgy ezekhez három ürüket a' leg-kovérebbek közül. Ott egy gályára akadfz, Add nékik ajandékban. Elméne a' bujtár, és, ki-válogatván a' folűl-említett barmqkat, azokat aj Görögök felé hajtotta. Eutelus a' Görögökhöz való hajlandóságát azzal kévánta végtére bé-fejezni : hogy e' három vendégeit maga akarta a Város felé utasítani. Minek r utánna őket az erdőből ki-vitte , így fzóllott nékik kqnyy-húllatásai között : E' tehát azon út, melly benneteket egyenesseu fog vezetni Likusnak lak-helyére. Eredgyetek Gorög-orfzágnak fénnyei. Távozzatokel tollem, de róllam, ha jó dolgotok léfzen, meg-emlékezzetek. Csak akkor fogom tapafztalni, kiktől váltain-e^, ha fzemeim elől el-tüntök. Vagy soha ne láthattalak, vagy ha láttalak, örökkéveletek maradhattamvólna. De]már életemben több illyeket-is fzenvedtem. Menny, édes Jázonom, a' dicsőség' bérczére. Én tíkteket soha el-nem-felejtelek. Mind-az-által : ha egyfzer a' várost fzeinetekkel láttyátok; meg fogja ott magát kiUomböz-