Dugonics András: A gyapjas vitézek : Első könyv / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

26 JO A' GYAPJAS VITÉZEK. nofzságára , mint vagy az időnek mostohaságára, vagy efztendeinek nem nagy fzámára nézve) megutáltatott fzemélyt fel-türnünk kelletett. De ennek rofz példájával nem annyira vefztegetŐdott-meg az Orfzág ( e' dolgot Isten' Gondviselésének lenni állítom ), meg se romlott úgy annyira az erkölcs, hogy idejében, semmi emlékezetre méltó dolgot ne tapafztaltunk volna. Ekkor jelent-meg a' templomban ama' csuda-tévo ojtár. Nem kételkedtünk, hogy azt Apolló faragni méltóztatott, midőn, meg-fofztatván Istenségétől, Ádmétnél fzolgált. Iftenuek kezeiben forogni kelletett: mivel egyfzeribe meg-lett a' csudálatos remek. Azon Dám-vadaknak fzarvaihól fzövettetett-öfzve, mellyeket Diána vagy Czintusnak bérczein, vagy Diktéának ligeteibea le-nyilazott. Diánának képe Korinthiai érczből Öntetett. Ki-inondhatatlau hamar el-is-hiresedett a' Csudáknak mind sokasága, mind hitele miatt. Soha Trója Palládiumjával, Delfus Apollójával, Libia Hammonjával hiressebb nem vala. Oh ! édes Jázonom! kedves Barátim ! talán el-se-hihetitek, ha ízt mondom : hogy én valaha — azon templomban —— FŐ-papságot viseltem. Alig mondhatta-ki ezen fzavakat, midőn fzemeinek zápora nagyon meg-indúlt, és kebelébe hullottak a' temérdek csöppek. El-eredtek ofztán a' zokogások-is, el-is-állották a' fzavaknak út-