Dugonics András: A gyapjas vitézek : Első könyv / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

I. SZAKASZ. II. RÉSZ. ír Öh hányan toltotték-bé fogadásokat ! Oh hányan érdemlették-meg a' segedelmet, kik azért tellyes fzívekbol esedeztek ! íme egy Istennének temploma Vadak barlangjává változott. Én ugyan ezen épületnél soha folségesebbet nem láttam , se, mikor orfzágomban laktam, se, midőn Libiába „ Délusba, és Trójába jártam. Méltó lenne az örökké-valóságra, ha idő közbe nem építtetett volna; avagy leg-alább fzámtalan efzten< dőkre, ha kézi munka nem lenne. Ezek után Jázon az oltárnak elejébe térdele, és illy foháfzkodások között végzette áhítatos feavait : Én pedig téged', tegzes Diána! nagy'-megalázva kérlek : hogy, kik mostanában ezen pufzta fzigetben tévelygünk, fzokott kegyelmed által útba igazíttassunk. Ha tollúnk ki telhetik, azon léfzüuk : hogy, ha bennünket jobb kezeddel fel-fogfz, ezen régi épületedet, és gyönyörű lak-helyedet előbbeni difzfzére vifzfza-állíttsuk. Alig végezhette-el eme' kurta fzavakat íme meg-rázódott a' templom ! Az Iscennének inind oltárja , mind olaj-fája inogott ! Az-után : a' templom falai ( már régen kéfzülvén a' le-dőllésre ) meg-hasadtak. Több illyek-is, vagy estek, vagy esni láttfzattattak. Nagyon el-bámúltak ezekre a' Jövevények. Már-is fzűnetlen az ajtó felé nézegéltek. De ofztán az oltárnak belső fzünyege alól e' fzózatot haliák :