Dugonics András: A gyapjas vitézek : Első könyv / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)
I . SZAKASZ. II. RÉSZ. ír Utat közönséges útnak ítélhette vólna. Ezen nem sokára az említett Templomhoz érkeztek* Istenem! mit csudáltak vólna itt inkább, mint ama' szentséges Régiséget. Ama' fölséges , és valóban nagy Királyi munka, még ekkor-is, mintegy nein akarva, hanem kénfzerúve mutatta hajdani méltóságát. A' fél-ofzlopokrúl !e-hú!lotC gyenge vakolás, csuda nagy ko-sziklákat adott a' fzemek eleibe, meliyek közé, a' méfznek semmi nyomát nem látván, ólmot öntöttek a' Kő-miivéfzek. De ezen roppant épületnek mi hafzna, kérlek, ezen járatlan és régeii el-hagyott síirü erdőben Vagy, ha valaha hires'-nevesnek tartatott, mi okra nézve hever dülledékjeiben ? A'Templomnak öreg ajtajához érkezvén, midőn azt tátva-nyitva, és elejét ugyan pázsittal bé-nyŐve ; belsőbb padolattyát ganéval el-rúcítva fzemlélték, már akkor igen meg-fzomorodtak. Tartottanak-is ofztán a' bé-meneteltől, midőn a' Mennyegzetet dúllő-foben látták. De elűzték nem sokára ezen félelmet, midőn azon hofzfzas időrűl gondolkodtak, mellyben a" megaranyozott fzéles defzkák, ama'nagy gerendákhoz fzegeztetve lévén, mind-e'-korig bátorsá' gossan fen-maradtak. Midőn azután éppen az oltárnak elejébe mentek itt egy csudálkozásra méltó dolgot tapafztaltak. Halva feküdte egy Test,, minden rendes el-igazgatás nélkül halomban , meg-feketiílve,
