Dugonics András: A gyapjas vitézek : Első könyv / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

JO A' GYAPJAS VITÉZEK. Szigetben-is valami kegyetlen Amikosra nem ta­lálnának-é? Avagy : ha valami fzegény Czizi­kosba akadnának; a' velek-jó-tévő Királyt meg­nem-nyakaznák-é ? Ki-fogytanak légyen minden erejekből, mellyel^ a'vefzedelmeknek mind bok­rosságát, mind fene kegyetlenségét meg-győz­hetnék. Semmi egyébb hátra se maradott im­már ; hanem: hogy a' következendő örvények­ben valamennyien el-meríillyenek. Sokkal okos­sabban cselekednének, ha a' Gályának orrát meg­fordítanák , és, még ép fz árnyakkal, haza fzál­lanának. Tanáesossabb-is vólna , ha otthon, minden dicsőség nélkül, békességgel élnének ; mint, ha hazájok' dicsőségére, minden leg-kis­sebb hafzon nélkül, illy keményen fáradoznának. Fliazus, és Eurimedon test-véreknek ezen fzabados, és rakonczátlan panafzfzai sokakat fel-lázzafztottak a' Görög társak közül. El­ese kedvek sokaknak. Se jót, se rofzfzat nem fzóllottak, hanem magokban valami alattomos dolgot forraltak. De JÁZON (ki ezen egéfz Görög társaság­nak Fő-vezérje vala ) mihelyest éfzre vette, hogy a' fzivek ofzlanak , tüstént által-is-látta : hogy némely gimyhósoknak tromfjai csak éppen annyira mehetnének, a mennyire némely palo­tásoknak Nyughatatlanságoktól fel-vitetnének. Ugyan-azért : el-tökélli vala magában : hogy mél­tóságos embereit, különös befzélgetésnek okául, félre

Next

/
Oldalképek
Tartalom