Dugonics András: A szerecsenek : Másadik könyv : Afrikai esetek / Ujjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével , 1789 (L.sz. Cs.Gy.825)

II. KÖNYV. II. SZAKASZ. 105 Ki-pihenésse után, a'követségnek szokott jeleit ( a'szárnyas pácát, és a' fehér kendőt) Órjei által ki-emeltette, annak mutatójául : hogy inkább a' békességre , mind a' hadakozásra hajlana. Az-után az ellenségnek Vezérjét, és a' Seregnek Nagyjait elo-szóllította. Csak kettőt választottak a' Bessaiak , kiket a' Város' bástyájához Arsakének eleibe küldöttek: Tedgenest és Tiamist, Ezek a' kapu' elejére érközvén ; meg-állottak nagy méltósággal, folfegyverközve ugyan egészen ; de le-sisakoltt fejekkel. Ezt minő okból tötték , nem tudni. Talán azzal Arsakét (úgy-mint egy kirájnak húgát) meg-akarták azok az Ifiak tisztölni, kik az emberségot jól tudták. S. XI. Hadi tudaholás. Hogy mindenek le-csillapodtak; az a' Hírlelő, ki erre az alkalmatosságra különösen ide hívattatott; Arsakének oldala mellet meg-állott. Ennek füleibe valamit súgott az Igazgatóné. A' bástyának egy ki-dültt nagy kövére állván ; így szó 11a a' HIRLELÓ: Ó kiráji Fontsége Ar sake, FőIgazgatónknak ( ama' neves Oroondatesnek ) legérdeinessebb hitesse, húga pedig annak az Úrnak , ki az egész velágon szélesen és hoszszan uralkodik, azt kérdozteti általam : kik vagytok ? és miért jöttetök ? F 5 TIA-