Dugonics András: A szerecsenek : Másadik könyv : Afrikai esetek / Ujjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével , 1789 (L.sz. Cs.Gy.825)

rfi A' SZERECSENEK. A'-mi hajlandóságát illeti ; igen szerette a szépet. Fickándozott benne a'fiatal vér: mivel a' huszszon-egygyét nem rég' ugrotta-által. Gyakran ütöttek-ki, és zabola nélkül nyargaltak heves indulatjai. Urának itthon-nem-léttében világosabban szerelmesködott, sem-mint ki-szökdecsölő szikráit el-titkolhatta vólna. Se a' népnek rágalgalmazó szavait (noha bár alattomosan morogtak) ; se urának gyanúit el-nem-kerülhette. §. VI. Tamis' Paposkodássa. Hogy pedig enhek-elŐtte Tiamis a' Fő-papságból ki-hült ; és hejjébe ücsje tétetött: azt - is _ Arsakének tulajdoníthatni ; nem ugyan úgy, mintha annak ki-iktatássát eszkozlötte vólna ; hanem : mivel Oroondatesnek alkalmatosságot nyáj- * tott ama' fontos gyanúra: mint-ha a' FŐ-papot meg-szerette vólna. Ez a' gyanú arra kénszerítotte az Igazgatót: hogy egygyiket a'másiktól el-vonnya. A' gyanú pedig e' történetből származott : Minek-utánna Kalaziris éppen azon okból, mellyet néki (két fiainak Öszsze-veszésók felől ) meg-jelentöttek az Istenek; Memfisbol ki-takarodott, ét többé viszsza-se-iigycközött ; sott immár ( mint a' Híren - kapóbbak mondották ) a' holttak közé-is számláltatott: a' nemzetnek régi szokása szerént, atyjának el - enyisztte Után 5 Tuimisnak kölletött a' FŐ-papi méltóságra