Dugonics András: A szerecsenek : Másadik könyv : Afrikai esetek / Ujjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével , 1789 (L.sz. Cs.Gy.825)

H. KÖNYV. I. SZAKASZ. 117 múlva ) bizonosan bele - ütközöl. Ekkor osztán ephelia ! Másik Uradnak lak - hejére visznek ; és ott keserűséggel tartanak. CIGÁNNÉ : No csak rajta szemtelen. Azt gondolod talán : hogy, a'-mit mondaszsz , mind el - hihetom ? LÁTOMÁN : Ha ezen én föl-támasztásomat Mattomban cselekodted volna ( mert ezt, mint valami csudálatos titkot, el-kolletött volna rejteuöd, és az el-enyíszíttek' titkos csudájokat az élők előtt ki- nem - jelentened ); talán az égi Devlákat irgalmasabbaknak reméllhetted volna. Most pedig ezen bú-bájos mesterségödet mind látták, mind hallották a' közel - lévd emberek. $. vir. Üj Jövendölés* CIGÁNNÉ : Ne beszélly boszszúságot roszPurdé. E' hólttak közül egy se él. Az élők közül egy sincs itt. LÁTOMÁN: Hallgatóid közül Papok' Vajdája az egygyik. Erre az emberre nézve , nent annyira veszedelmes esztelen szorgalmatlanságod. Pap-léttére el- titkolhattya , el - is- fogjatitkolni illetlenségidet. CIGÁNNÉ : Minő illetlenségimet ? A' hólttat föl - támasztani illetlenség - é ? LÁTOMÁN : Hallgass Anyám, ha meg-bánni nem akarod. Szeretik e' Papot a' nagy Istenek. Mez-