Dugonics András: A szerecsenek : Másadik könyv : Afrikai esetek / Ujjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével , 1789 (L.sz. Cs.Gy.825)

II. KÖNYV. I. SZAKASZ, B9 KALAZIRIS : Hát Mitrámst mi loite ? CIGÁNNÉ : Ó volt, a' ki leg-elsŐben le-esott. KALAZIRIS : Mit mondaszsz ? CIGÁNNÉ: El-estek a' Falusiak közül-is ; de igen kevesen. És íme ! ezök közül vagyon fiam - is, kit előttem el - terülve láttok. Kórosztül - van - verve egy Persiai nyillal. Talán nem sokára így fogom siratni másik fiamat - is, ki, még tegnap, Mem fi s felé indult a' többi Bessaiakkal. $. IV. y? Csata' környülménje, KALAZIRIS : Jó aszszon ! ne jövendölly magad ellen ily roszat. Vájjon nem tudnád - 6 annak okát meg - mondani : mért indultak Mcmfis ellen a' Bess ai katonák ? CIGÁNNÉ : Mondott erről valamit azon élo Fiam. De mi hasznod, avvagy károd benne ? KALAZIRIS : Mond-el igazán. Nagy jót teszel velünk. Ettől függhet minden szerencsénk. CIGÁNNÉ : Mivel a' Bessaiak egy oly valami torvéntelen dolgot kovettenek - el : hogy azon említott Ifiat Mitránes katonáinak kezeiből ki - ráncigálták KARIKLÉA : Minő Ifiat ? CIGÁNNÉ : Kit a' Betyárok' szigetjökben elfogtak, és Memfis felé vittek. KARIKLÉA : Istenem ! Ez bizonnára Teágenes! Hogy juthatott £ a' Bessaiak' kezükbe? CL