Dugonics András: A szerecsenek : Másadik könyv : Afrikai esetek / Ujjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével , 1789 (L.sz. Cs.Gy.825)

II. KÖNYV. I. SZAKASZ, B9 Kaletzir is ugyan (jobban meg- görbít­vén magát) hajúltt hátának nagyobb púpját mu­tatta. Magát öregebbnek töttette ; sem-mint valósággal vala. Karíkléa pedig az Öregnek olda­la mellett mendegelt; mint-ha vagy Felesége, vagy leánja lönne. De, ha az utazók csoportosan jöttek ; ak­kor Kalaziris egy lábára sántikált; és Kar'állának adta jobb kezét : mint - ha ( vezeték nélkül ) jár­tányi ereje se lönne. Evvel a' iortéjjal leg­többeket meg-csaltak : mert sokan találkoztak: kik rajtok nagyon szánakodtak, 's-alamiszsnát­is adtak. Igen örvendöttök pedig ezen szeren­cséjükön. Másként útjokat meg - gátolhatták - vólna. Néha egygyik a* másiknak ruháját sze­mére hánta , melyeken fút' hátára fótot ragasz­tottanak. V. Bcssíhoz menetel, E' nyomorúltt állapotban lévén szegények f meg -nem- feletkoztek a' jó Istenokrol. Hozzá­jok fojamodtak tejjes szívókból. Nagy meg-alá­zódással kérték a' kegyetlenebbeket : hogy már­egyszer előbbeni szenvedéseikkel meg - elégöd­vén, szerencsétlenségjöket meg- fordítani, és mindeneket jó végre hajtani méltóztanának. Ezen könyörgésük után úgy teccöt : mint­ha valami magánosságokban botorkáznának. Sen­kit se láttanak ez- után, ki Őket a' kovetko­zött

Next

/
Oldalképek
Tartalom