Dugonics András: A szerecsenek : Másadik könyv : Afrikai esetek / Ujjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével , 1789 (L.sz. Cs.Gy.825)

II. KÖNYV. I. SZAKASZ, B9 De az el-válás után leg-nagyobb sírásokra fakadtak. Nausiklesnek Háza azért kesergett: mivel oly köllemetös vendégjeitol meg-fosztatnia kölletött. Emezek pedig azért szomorkodtak : mert magokat a' változó szerencsének bizontalanságára hagyván , utóllyára : mire juthatnának ? elérik - é céljokat? avvagy az útban-is el-veszhetnének ? éppen nem tudhatták. E' mostani utazásnál se bizontalanabb, se keservesebb mind* eddigien nem vala. 5. ni. Maga az utazás. Amazok tehát ( nagyon bánkódva ) haza mentenek. Emezök pedig ( elobbeni intézetjük szerént) le-vetvén szokott ultözetjuket, magokra úgy egyengették koldus öltözetjöket : hogy nem csak láccattatnának szegényüknek lönni ; hanem valóban volnának - is. Mert: azok a'fényös kövek, azok a drága gyöngyök , melyeket búgyorjokban hordoztak ; őket ebből a' szükségből ki-nem-menthették ; nem-is azért hordoztat» tanak. Mind-ezeken fölül Kavïklèa ( hogy ékes szeműjét annál-inkább el-titkolhassa ) bé-kormosította , bé-is-sározta orcájának pírját. Sőtt : oly y képpen meg-változtatta színjét : hogy, hírtelen feléje nézvén, Kalazirís se ösmérne reá. Meg-nem elégodvén ezokkel; Laurus- levevelekkel-meg-koronázott fejét valami szennyes D 5 kesz-