Dugonics András: A szerecsenek : Másadik könyv : Afrikai esetek / Ujjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével , 1789 (L.sz. Cs.Gy.825)

IL KÖNYV. i. SZAKASZ. 49 nak oda-meiini alig löhetött) és Őtet le-fektetén, meg-szóllícscsa-é ? nem-é? nem tudta* Noha a' leánnak intézeteit által - nem -láthatta ; így szóllitá- meg- még- is Őtet KALAZIRIS: Mi lelt, édes leáiiom? Te (a'-mint látom) igen gyötrőd magadat. Nem vöhetöd tehát ( eszes-okos lévén ) annyi hasznát eszödnek : hogy a' kozönségös viszontagságoktól, melyek másokon-is hamar erőt vöhetnek, magadat el - nyomattatni ne hagygyad ? Ha iga* zat koll szóllanom ; én tégedet ( ebben a különös és szokatlan állapotodban ) éppeli nem ösmérlek; noha ennek-előtte mindenkoron esu« dállottam röttenhetetlen szívedet. KARIKLÉA: Oh szerelmes atyám Î KarifdécC baja» KALAZIRIS : Te , fiam ( a'-mint gyanítom) igen méjjen süjjedtél. Juttasd eszödbe : hogy Isten nem vagy; hanem alkotván, az-is pedig változó , és minden szem - pilíantatban ( csekely terhek alatt-is ) mind - a'- két részre hamar - billenő. Mért akarod el-emíszteni magadat ? és nem reméllöd inkább a' jó dolgokat? Kéméldmeg életűdet ; ha nem magadra , leg - alább Ted* genesödre nézve* Néki a' te' Léttedbeii gyonyöríisége telhetik ^ sőtt ( a'-mint szívének különös hajlandóságát ösmérom) nálad nélkül sem* mi-féle * képpen nem éihet* I) KA-