Dugonics András: A szerecsenek : Másadik könyv : Afrikai esetek / Ujjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével , 1789 (L.sz. Cs.Gy.825)

II. KÖNYV. I. SZAKASZ. 19 KALAZIRIS : En pedig, a'-még élek, soha el-nem-hagylak , édes Kcirik'Jám ! Reám bíztak a' jövendölő Istenek. Kötelességemben áll tehát: hogy haza vigyelek , és Szülőidnek karjai közé viszsza-tögyelek. NAUSIKLES: Te pedig, edes Knêmonom ! semmit se törodgy azon : hogy Tizbét (ama' ravasz leánt) Athcnába viszsza-nem-vihetöd. Már most szívemet egyenesen ki-adom. En vagyok az a' Nauk racial Kereskedő, ki azt a' leánt At bénából ki-csaltam. Meg-szántam az ügye-fogyottat : mivel Mostohádnak Rckonjait-is ellene föltámadni láttam. Vele ugyan jót tenni; de magamnak-is hasznot hajtani kévántam. KNÁMON : Ezt ugyan az a'leán meg-köszönhette ; de meg nem-érdömlotte. 0 az én számomra nem teremtetett. S- ív. Le án - ígér és. NAUSIKLES : De teremtetett más valaki, kinek szeméjjévei béldogságban éllieec. Ha , mint nékem ; néked-is úgy fog-tecceni : elég pénzre kaphacc ; noha atyád' jószága kótya-vetyére hányatott. Hazádba-is mehecc ; és ott magadat nagyra-vihetöd. Vodd-el felségül az én leánomat. Ez néköd tebb kincseket viszen híres Athénodba, sem-mint Tizbét 'il reméllottél volna. Ö tégedet szeret, és veled meg-elegödhetik. Jól tudgya : ki légy, és minő szúlőktúl származtál. KNE-