Dugonics András: A szerecsenek : Másadik könyv : Afrikai esetek / Ujjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével , 1789 (L.sz. Cs.Gy.825)

is A> SZERECSENEK. Eszre-Vötte Kariklêa azt-is : hogy eme' sze^ retőknek gyakorta-való öszsze-kelésoket nem esak jóvá-hogyná ATausikles ; hanem arra alkahnatosságot-is nyújtana : hogy egy-mással beszélgessenek , és kiki maga' szívét a' másikéba olcsa. Meg-szerette Knémont a' Reresködo , arra* az okra nézve-is : hogy annak mind tisztességét , mind hajlandóságát tapasztalva szemlélte ; mind fo-képpen azért-is : hogy egygyetlen-egy ( és valóban szeretetre méltó) szép leánjának, noha bár magát mértekletosen kedveltetni tudná; kevés szeretői találkoznának. Gyakrau észre-vötte Ktriktia azt-is: hogy Kncmonnah kedvét : nem csak vadászná Naus ihéa ; hanem szerencsésen meg-is nyerhetné.Gyakran mosojogtak ( tudni-illik ) egy-másra. Egygyik a' másikának jelen-létté ben gyöngyörködött. Kedvetlenek voltak : ha , vagy egy-más mellett tiem ültek ; vagy egy-másra nem néztek. Mind-ezöket, és ezokhoz több hasoniákat tapasztalván a' Szűz ; ezökön kivűl maga' példájából-is jól tudván : minő nehezére esne Nausikléának, ha Knémon ( édes Teágenssé?iek föl-kereséssére velek útazyán) amannak szeinéjjétól sokáig el-találna-maradni : nem vélte tanácsosnak lönni : hogy Őtet az útra reá-beszéllye, ha lehetne-is, és magával el-vigye. Oly jó szíve vaïa KavïkUcmak : hogy a'-mit magának nem kéVáut ; azt másnak se kévánhatta. Azt-