Dugonics András: A szerecsenek : Másadik könyv : Afrikai esetek / Ujjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével , 1789 (L.sz. Cs.Gy.825)

is A> SZERECSENEK. NAUSIKLES : Ezt igazán mondád, édes Kalctzirisem! Ki-is-teccik, hogy előtted a' velág nagyon ösméretös. Csupán csak azt ragaszthatom még-is szavadhoz ; hogy, kik egy-mást valósággal szeretik; el-nem-hitethetík magokkal: hogy valaha egy-mástól el-válhassanak. De, ha egyszer el-váltak ; bizonosnak loniii állíttyáki hogy soha többé öszsze - nem - kerülnek. KALAZIRIS : Látod tehát, Knémon ! hogy Karikléc'm semmi szemre-hányást meg-nem-érdomlött; midőn Teágénes után sohajtozott. vi. Vetidégosködés» Hogy mind -ezek így történtetlek ; Kalazi• ris ( éppen atyai kegyességgel ) Kar'úlécmak szemeibe nézött. El-mosojodott a'Szűz; nem kü- » lömben az Öreg-is. Meg-fogta osztán a'Leánnak kezét ; és őtet szobájába vezette. Knémon pedig Ntzusikléába kapott; és őtet ( karján fogva, nagy nyájasan ) Kankléa után, szobájába vitte. Azomban NaüÜkles ( az útban el - fáradótt Barátjainak valami mulatságot adni akarván; eszében-is valami alattomos, de igen fontos gondolatot forgatván ) mind szokássa, mind fő-képpen természete ellen, oly vacsorát készíttetőit azon nap'-esttének tájján , melynek mássára ( noha, egész eletjeknek üdéjén , nem csak egyben vóltak) nehezen találhattak ; de illyennek hírét se hallották. Mert