Dugonics András: A szerecsenek : Másadik könyv : Afrikai esetek / Ujjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével , 1789 (L.sz. Cs.Gy.825)

is A> SZERECSENEK. ment vólna Bessa - falu ellen Mitrdnes ? Azután azt - is mondgyák Lízisben : hogy, kik azt a* Fogojt vezették , nagy' - kevesen voltak. így tehát az Ifíu szárnyakra kaphatott. KALAZIRIS : Hátha Mitrdnes győzte - meg a' Falusiakat? és így viszsza-vötte az Ihat? PENEIS : Vötte - é ? nem - é ? nem tudom; de nehezen hiszem. Csak ezen az éjtszakán gyüjtötte-öszve Vitézzeit. Ugyan-ezért : azt se tudhatni : bé-ért-é eddig Bessdba ? De én íme el-késtem! Lösz ma lakodalmam otthon. Isten veletök. 5. VI. Ta nakoddsok. Hogy emezek Peneisnek utolsó szavait; főképpen Mitrdnesnek meg - indúltta felől , álmélkodva hallották : egygyik a' másikrak szeme közé nézott. Drága vólt ekkor a' tanács. Nagyon sajnállották : hogy, e' mostani iid Őre nézve, a' reménbol ki - híiitek. Végtére így kezdötte NAUSIKLES : Semmire se mentünk most egyszer. Sajnállom ; de kétségbe nem esőm. Élne-hagygyuk magunkat. Jó az Isten; jót ád. Mennyünk-viszsza Remisbe. Kevés úti költségünk vagyon : mivel ennél a' városkánál tovább nem ügyeköztünk. Ha a ' követközendo utunkra nagyobb szorgalommal készülünk ; ezen - túl sokkal alkalmatosabban járhatunk. s

/ KALAZIRIS: Oh édes Nausiklesem ! Vájjon meg - talállyuk - é Tedgenest ? NAU%'m