Dugonics András: A szerecsenek : Másadik könyv : Afrikai esetek / Ujjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével , 1789 (L.sz. Cs.Gy.825)

is A> SZERECSENEK. anak szomorúságihoz csak közelitött volna « is. Ez a' szereutsétlen Leán, a' sanyarúságoknak tárgyává már régen ki-tétetvén ; attól a' tegnapi álmától, mellyet (a' bálvánnak által - ölelésse között ) a' templomban álmodott, ebben az éjjeli üdóben föl-háboríttatván; igen kevésben tapasztalhatta kedves nyugodalmát. ElsÓ fölocsódtta után el-se - alhatott, Mint-ha Teágenessének viszsza-jovetelét ellenzené valaki, mind magának lábát., mind Tcágenesná kezét úgy egygyüvérkotöztüeknek lenni álmodta (pedig avval a' Pójával, melyet mindenkoron magával hordozott): hogy a' föl-oldásnak minden reménsége el-tünne; és soha többé viszsza-se-fordúlna. Ezen futaiékos álmát roszra magyarázta ekoron. Mert a'jövendőket által-nem-érthette. Nem vala gyakorlott az álmoknak meg-fejtésében. Ugyan-azért: a' szent Isteneknek homájos jelentéssöket-is maga'fejére magyarázhatta. Tehát: ha, álmának hejtelen magyarázatjával, ÖnnÖn-magának keserűséget okozott; nem másnak , hanem magának tulajdoníthatta. Alig múltéi: hogy meg-nem-tépte haja' szálait. Valami mennyegzŐríil álmodozott Knémon. De világosan eszére nem vöhette? 6 házasodott-é-öszsze valakivel ? avvagy Teágenes Karikléájával ? Ha édes atyja' Jószágának el-kótya-vetyéltetésse (éjtszakának szomorú óráibauis)