Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

^ A' SZERECSENEK. KNÉMON : Igen jól, igen okosan teszed, meszsze-látó Vezéri hogy fegyverödnek mind számát, mind mi-vóltát visgálod. De meg-nekoszörűld. Abban üdod nem lehet. Kösd oldaladra , ha csorba-is. TIAMIS : Mi pattfar lölt Knémon ? KNÉMON : Valamennyi a' sáska ; annyi az Ellenség rajtunk — Tűzzel - vassal ellenek — Dolgozik immár az a' Feleközet, melyet ellenökre küldöttem —• Reád várakoznak többi vitézeid. Előre, Uram, Előre. Mind-ezeket velősen meg-fontolván a' Harambasa ; nem annyira magáról : mint Karikledvól szorgalmatoskodott. Ennek hol-léttéről kérdezősködött leg-elol ; 's minek-utánna erre azt felelte volna a' Görög Ifiú: hogy mind-a'-ketten az ajtó előtt volnának ; így szóllott TIAMIS : Te pedig Kariklédt ( az én legbocsösebb kincsemet ) abba a' rejtékembe késérd : melyben (a'-mint tudod) minden jószágim veszedelem nélkül bátorságosan nyugszanak. Ne szólly erről se Tedgenesnek, se más valakinek valamit. Ereszd-le a' leant a' barlang* nak üregén. Vond-reá annak ajtaját. Addig énis ( Tedgenesemmel egygyütt) a' csatára készülök. Azonnal itt légy. A' Görög Ifiúnak ki-menetele, és el-távozása után', parancsolatban adta Apródjának-is : hogy valami áldozatért mennyen. Itt teremjen