Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

100 A' SZERECSENEK. lenségeink között, azt találtuk leg-nagyobb sze­rencsénknek lenni : ha-hogy olyas-valakinek bir­tokába juthatunk ; ki sorsunkat meg-szánnya, és ügyünket föl-fogja. Reménségünk fölött, íme kezeitök közé kerítöttek az irgalmas Istenek. Meg-engedték az t-i s : hogy, ki ennek-elotte a' haláltól irtóz­tam ; mostanában immár a' házasságról-is gon­dolkodhatok. Ugyan-azért, Hatalmas Vezér ! meg-nem­vethetöm ajánlásodat : mivel egy élhetetlen fo­goj leánnak ( a' micsodás én vagyok ) egy ily győzedelmes Vezérnek (a-minőnek lenni téged* tapasztallak) karjai közé jutni, ki-moudhatat­lan boldogság. v Az-után : az Isteni Gond - viselésnek jele az : hogy engemet egy tiszteletes Pap-fi (nem sokára pedig : ha az Istenek kegyelmesen reá­segítik : Fő-pap-is) hites Társsául el-vészen; ki hasonló-képpen Diánának (annak a' nagy Is­tennének) FŐ-papnéja vagyok. Nincs tehát egyébb hátra ; hanem : hogy minek-előtte magadévá teszel ; egy kis kéré­semet bé-tolcsed. Engedd-meg azt jövendőbé­li Szerelmesednek : hogy, ha valamejik vá­rosba , vagy akár-mino kis faluba érkezünk (hol­ott vagy Apollónak, vagy Diánának templomja találtatik) ottan akkor ezen Paposkodásumat, és ennek szentséges jeleit le-tegyem. Erre

Next

/
Oldalképek
Tartalom