Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

I. KÖNYV. I. SZAKASZ. if KNÉMON: Oh maradgy, ha csak addig-is: még az egész történetot el-nem végezöd. KÁRIÁS : A' dolog tehát így történt : Szám­ki-hajtásod után, midőn minden azon cseleko­deteit, mellyekkel ártatlanságodat meg-támad­ta , édes atyád meg-is-bánta vólna : ki-ment lak­ni magános majorjába. Soha többé az Athena­*. iaknak társaságjokba nem kévánkozott. Nem mondhatni felolle : hogy ebben az unalmas re­meteségben élt; se, hogy éldegelt; hanem emísz­totte életét. KNÉMON : Hát azomban ama' gyalázatos ? KÁRIÁS : Ótet a' gonosz lélek tüstént sar­kallani kezdötte. El-menetelöd után, nagyobb szerelmedre gyúlladott. Siránkozott szám-ki­vetésödön ; de inkább maga' szerencsétlensé­gén. Mivel szerette-szeméjednek látását a' le­hetetlenok közé számlálta ; éjjel-nappal emlege­tött tégedet. Lelkének, galambjának, és csil­lagjának nevezött. Végtére meg-betegödött* KNÉMON : Talán meg-is hók ? KÁRIÁS : Látogatására érkozött deli asz­szonok nagyon csudállották ritka szeretét, me­lyei hozzád (éppen nem fiához) egy mostoha viseltetott. De ő a' vígasztalásokat el-nem-fo­gadta: nagyobbnak lenni mondván gyönge érzé­könségeinek emísztő fájdalmait; sem-mint azokat meg-orvosolhatnák a' barátságos szózatok. Kár­hoztatta Tizbét: mivel (minden meg-fontolás D S uél-

Next

/
Oldalképek
Tartalom