Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

-36 A' SZERECSENEK. után, törvénesen magam mellé fogadtam; veszedelmesen hasba-rugdosta. Mivel ezen töttét vele meg-lakoltattam; íme ezenn az el-inúltt éjtszakán, háló-osztájómat föl-törte. Ellenemre rántván pallosját, csak annyiban múlt-el föl-koncoltatásom : a' mennyiben ( ellene szegezvén magát oltalmazó szerencsém) kezebol a' kardot ki-facsarhatta. Es íme azt a' kardot Hitesemnek hóna alatt láttyátok. Ide-jöttem tehát (Athéned Bírák! ) hogy Fiamat föl-adgyam. Tudom ugyan : hogy, a' torvénnek engedelme szerént, szabadságomban légyen rosz Fiamnak mind élete, mind hóltta ; ugyan-azért : midőn haramja módra, osztájomba bé-töreködott ; kezeimmel le-vághattam vólna : még se akartam atyai hatalmammal élni ; így gondolkodváu : hogy, ha Őtet a'törvén alá adom; nevemet egy irgalmatlan atyának nevezetétől meg-mentöm. Bírságtokba adom tehát ezt a'rosz fiat; és az igazságnak ki-szolgáltatását, atyai hivatalom szerént, törvénesen sürgetőm. S. V

L Knémonnak kárhoztatása. KNÉMON : Minek-utánna azon föjjebb-említott szavakat el-végezte atyám ; és sírva fakadóit; a' nagy Palotában mind-nyájan föl-zöndültek a' kárhoztató Bírák. Morogni-is kezdöttek. Ekkor a'Mostoha (mint-ha szerencsétlen esetemet száuva-sajnállaná) sírva fakadott. Meg-szóllam-