Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

t I. KÖNYV. I. SZAKASZ. if KARIKLÉA : Lesz most mindgyárt valami. KNÉMON : Hogy atyám' háló - szobájának ajtajához érkoztem; és, egy hasadékon, belől a' mécsnek pislogását ; ezen kiviil : az ajtót-is nem csak bé-zárva ; hanem bé-is-kalatolva szemléltem: már akkor haragommal nem bírtam. Bétörtem nagy tüzességgel az ajtót. Memiy-dörgossen lármáztam. Mind-egyre a' bé-borított noszojához közelítöttein. Ekkor osztán (nyugvó ágyából ki-ugorván, lábaim eleibe térdelvén) ezeket szórta, ezeket jajgatta felém az én szerelmes atyám ARISTIP : Fiam ! Knémon ! az élő Istenre kérlek : szánd - meg édes atyádat. Könyörűlly ezeken a' kaj-szálakon, mellyek (a' te szorgalmatos föl - ne veltetésodben ) minden böcsúlettel meg-fehérodtenek. Meg-vallom : hogy veled á' minap elég-keményen bántam. De akkori mérgem oly lépcsőre meg se hághatott: hogy miatta életemmel adózzak. El-ne-ragadgyanak indulataid. Fiúi kezedet, atyai vérrel, meg-fertőztetni ne kévánd. Térj magadhoz Fiam ! §. IV. Knémonnak baja. KNÉMON: El-lehet-gondolnotok, édes Karikléám, édes Teagenesem 1 abban a' szem-pillantásban mino-képpen valék. Mint-ha egész testemet valami villám járta-vólna-körösztúl; szótalan, meg-merevedve, el-bámúlva álltam. Köriilnéze-