Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

-36 A' SZERECSENEK. KNÉMON : Mostohámnak egy Szolgákíjáról kelletik leg-elsŐben-is szóllanom : mivel a' gonoszságnak végbe-vitelére Őtet szóllította-elo Demeneta — Nevét Tizbénck mondtták — Tudott a' Hárfa mellett szépen dalolni. Test - épülete takarékos, és deli — Ábrázatja igen különösen ékes és kellemetes. KARIKLÉA : Ez már egyben sok - is. KNÉMON : Nem ok nélkül mondom tulajdonságait. Azokkal nékem ártott-is — Elsőben őtet mostohám nyakamra kötötte: hogy beleszeressek. Nem késedelmesködött Tízbe — Csudállottam: hogy, ki ennek-elotte nem csak egyszer meg-vetött ; mostanában olly erősen hízelködhetik. Szobámba csúszott gyakorta. Ott szemeinek kacsongatássaival, Hárfája' verésével , mellette édes szavaival és énekléseivel elég-képpen tapogatta szívemet. TEÁGENES : Néked talán hajlandó ságodis vala ahhoz a' Szolgálóhoz. KNÉMON : Ha igazán meg-kölletik vallanom ; de minek-is tagadnám ? én őtet éppen nem utáltam — De borömet-is féltvén mellette ; arra intöttem a' nyargalót : hogy hozzámvaló járásinak alkalmatosságiban szem-füles-is legyen : ne-hogy mostohámtól rajta kapattassék. Erre TÍZBE : Oh (úgy-mond) ! be egy-ügyű beszédeid vannak, kedves Uracsom ! Azt te tehát