Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

-36 A' SZERECSENEK. eregetvén indulatait ; hol el-rejtötte magát: hogy íöl-kerestessön ; hol elombe kereködni kévánt : hogy által-öleltessön. Most Alakjának, most Uipolitjándk, most Tezeussának nevezött. Elgondolhattyátok barátim : minő állapotban voltam ; mivel elo-hozását-is szégyenlem. KARIKLÉA : Arról nem kételködöm. KNÉMON : Az akkori vacsorára haza-nemjott atyám. Hanem : a' régi szokás szerént, éjtszakai hálására-is a' templomban maradott. Ezzel az alkalmatossággal élni akarván a gyalázatos mostoha (le-heverttem után) háló rejtéköinbe érközött — Altal-láttam kacér indulatjait — Hirtelen föl-ugrottam ágyamból — Semmit se hajtottam mézes szavaira— Le-hordottam tüzesen — Végtére ( mivel böcsúletösb' módját nem láttam) ki-rugdostam szobámból — Ó ezekre egy gyet sohajtott — Az-után szomorúan el-takarodott. KARIKLÉA : Oh! Szerencse! Szerencse! Ugyan bé-íizettél néki. TEÁGENES : Hogy Ő ezeket meg-nemboszszúllotta vólna ; nehezen hihetem. KNÉMON : Én se hihetem ; de nem-is tapasztaltam. Az egész éjtszakát boszszú-állásinak módja' ki-gondolásában tölthette : mivel másad napra engemet meg-buktatott. KARIKLÉA : Mitsodát ? A' vétkes buktatta-mes az ártatlant? Oh! mojid-el a' történetöt. s. VI.