Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

I. KÖNYV. I. SZAKASZ. S3 KNÉMON : Tűrhető ékességével, és szor­galmatos kedv-keresésével oldalihoz csatlotta édes atyámat. Úgy tudta az álnokságot hízelkö­désével színleni : hogy abban láccattatott hejhez­tetve lenni aszszoni mestersége. IIa atyám a' háztól kis üdŐre el-ment; erősen fitogtatta epés unalmait. Ha haza érközött; szapora ugrálássat hozzá szaladott. Szerelmesen meg-dorgálta ké­sedelmességét, azt-is rebesgetvén előtte: hogy, ha még egy pereentéssel későbbre jött vólna; az unalmaknak sújját tel-nem-váUálhatta vólna. Meg­ölelte az-után; és ( szerelem-könyveinek ki-csor­dúltta után) nyalta-falta az öreget. TEÁGENES : Mesterségét jul tudta. S- n. . Bemenet a fort éj ja KNÉMON : Ezzel, és ehhez nagyon hason­ló maga-viseletével egészlen meg-ingatta édes atyámat. Gtet láccatott lélekzetével egygyiitc tüdőjébe bé-vönni; gondolkodni csupán felolle ; sŐtt szünetlen álmodozni-is. KARIKLÉA: Csuda mesterség! KNÉMON : Minek-utánna édes atyámat tu­lajdona tötte; az-után reám-fordította Róka-sze­meit. Mint-ha fia lönnék ; gyongédeden fitogtat­ta anyaságát előttem. Ezzel atyámat újra le-ko­telezte. Le-csókolgatott elégszer. Úgy tottet­te szavait : mint-ha velem-való társalkodásábaa nagy örömét lelhetné. C TEÁ-

Next

/
Oldalképek
Tartalom