Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

-36 A' SZERECSENEK. Két Lovancok lépdegéltek elottök. Után­nok ama' Vér-szopók ; színekre nézve, hason­lú-képpen barnák; de, gonosz szíveikre tekint­vén , ördög-forma feketek. Hogy ama' kegyetlenebb haramjákat ész­re-votték eine' gyöngébb Tolvajok ; szeméjjo­ket bé-várai tanácsosnak lenni nem gondolhat­ták. Sott : hogy őket magok után ne ingerel­hessék ; minden kíncsoket a' partokon el-hagy­tak ; és így nyakra-főre el-is-illantottak. Mert a' Tolvajok csak tizen ; ellenben a' haramják többen voltak harminczjfál. íme a' Szűz másadszor láccattatott el-fo­gottnak lenni, ki ( igazabban szóllvan ) annak röndje szerént, még egyszer se került a' való­ságos hadrászoknak kezokbe. §. II. j/F Haramiák? csinjek. Noha-bár a' kegyetlen Rablók, minden ügye­közetjökkel, a' ragadománokra tárgyaltak ; még­is (hogy a' le-nyakaltt embereket látták) azoknak szerencsétlen ügyjöket gondolóra vötték ; de a' mészárlásnak valóságos okát föl-nein találhatták. Gyanakodtak ugyan azoknak az illantott Tolvajoknak gonoszságjok felől (inert a' gonosz gonoszabbnak állít más embert) ; de a' dolgot bizonosnak lenni nem tapasztalták. Hogy az-után a' Szüzet éles szemre vöt­ték ; mind különös öltözetének fényességét , mind

Next

/
Oldalképek
Tartalom