Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

-36 A' SZERECSENEK. eszetekbe : hogy leg-többen önnötök kezeitek által vesztetök. Ha kiket mí-ketten vagy kardunkkal le-vágtunk, vagy nyilainkkal le-ló ttunk; akkor Ugyan nem egyébre tárgyaltunk ; hanem kötelességünknek töttünk eleget: mivel, Szüzességem' védelmezésére, mind az Istentől, mind a' Természetnek szabássaitól szabadságot vöttünk. — Ha pedig az élo embereknek számok közül vagytok ; noha Tolvajoknak lenni láccattok : arra kérjük még~is emberiségtöket : hogy, a' gyámoltalanok ellen, ne hatalmaskodgyatok. Szép dolog, még a' Tolvájokban-is , jót tönni a' Szerencsétlenökkcl. Legyetek inkább Út-mutatói azoknak a' nyomorékoknak : kik , eme' vérengözÓ hadakozás után, nagy kárunkra tartattunk. $. VI. Tolvaj intézet. Ama' könyörgő szózatokat hallván a' könyórületlen szívek ; ha bár azokat meg-értötték vólna-is (mert Égiptomban teremvén, görögül nem beszéllettenek) nehezen hiszem: hogy kéréssöket bé-toltotték vólna. El-fülelvén tehát a' nem-értett szavakat ; csapatjok közül egynehányat Órizetjökre hagytanak. A' többiek pedig a' hajónak meg-szemlélésére iparkodtanak. El-hültek 'a' temérdök kíncsökönn. Nem tudták : a' sokból hogy vöhessék-ki az eleget. Meg-útálván a' leg-filegránabb holmikét ; csupán az