Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

24 o A' SZERECSENEK. KALAZIRIS: Én téged', édes Karikiesem, azon leán végett, leg - boldogabbnak tartalak, KARIKLES : SÓtt boldogtalan vagyok ; és éppen azon leán végett. KALAZIRIS: Talán ugyan meg-romlott ? KARIKLES : Távul légyen toile. A' mi erkölesjeit illeti; sokkal tisztességesebbnek tapasztalom , sem-mint óhajtani mertem. A' Görög nyelvet hamar föl- vöttc. Valamint a' jó iának kellemetes bimbója, üdéjén ki-nyílt, ki-is-virágzott. A'- mi testjének ékességét illeti : úgy fölül - múllya a' Delfusi Szűzeket : hogy valamennyieknek szemeik ( akár itthonosok , akár kúl-földiek legyenek ) csak Ő reá fordulnak , de rólla el-nem-fordulhatnak. KALAZIRIS : Bizonnára különös. KARIKLES : Akár hói mutattya magát ( a' Templomokban, a' Játék-színekben, a'Pája-futásokban, a' Gyülekozetökben ) mint-egy Istenségnek - ujjai - között-készíttetott Remek, csudálta tik , szerettetik, magasztaltatik. A'lépet orcáján hordozza. Nem akarva - is meg - fogja a' leg - keményebbeket. KALAZIRIS: Kévánhacc-é többet? KARIKLES: Hogyne kévánnék? Megveti a' Házasságot. Diánának szent Szüzei közé szegődött. Faradhatatlan a' vadászatokban. Annyira meg-tanulta a'nyilazást: hogy, ha élne, nem engedne Ifitusnak-is. KA-