Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

I. KÖNYV. II

I

. SZAKASZ, 219 KNÉMON : A' forgott emberek többet - is tudhatnak az otthonosoknál. Mit hallottál felőlle ? vólt- é jó barátod? KALAZIRIS: El-mondom ezt-is: mivel annyira kénszerícc. El-mondom pedig jó szívvel: mert annak történetei az én történeteimhez igen hasonlók, es ennek bizonságai. Tehát : Nílus vizének eredetéről , és föl - dagadássa' okáról szavaimnak végét el - érvén ; így szóllott hozzám KARIKLES : Jól mondád Nílus' vize felől. Én-is veled tartok. Éppen úgy tapasztaltam akkor: midőn a' Barnáknak és a' Feketéknek határinál voltam; éppen ott: a'hol Nílus' vize a' sziklák között le - szakad, és meg-süketíti az ott-lakókat. Azt a' várost, mely mellette fekszik , és akkori mulatozásomnak hej je vólt, Katadupának nevezik. KALAZIRIS: Micsodát? Te tehát Katadupában voltál ? Igaz - é ? KARIKLES: Bizonosan,tíz esztendők előtt. KALAZIRIS: Mi eroketött oda? KARIKLES : Nem egyebb ; 'hanem szegén Házamnak szerencsétlensége ; de mely az-után szerencsémet-is szülte. KALAZIRIS: A'rosznak ritka ió ivadék ja, KARIKLES: Nem fogod csudállani; ha történeteimet meg - hallod. KALAZIRIS : Inkább ma 5 mint holnap, KNÉ-