Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

I. KÖNYV II. SZAKASZ. 179 valahára koncolni: ha csak (a' város' bástyáinak kerületén kivul) más röndölésoket nem teendenének az irgalmas Istenek. Hogy tehát ezt az ckteletfcsatat, mely atyai szivemet meg-emíszthctte vólna, soha eletömbe ne lássam; 's-felolle (ha meg-esik ) soha 11e hallhassak valamit: oda hagytam Memf.sU Senkinek meg-nem-jelentöttem szarándokságomnak valóságos okát. KNÉMON : Fiaidnak leg-alább. KALAZIRIS : Azoknak éppen nem. Őket az Isteni gondviselésre bízván, el-indúlttomnak óráját két-három barátimnak ki-nyilatkoztattain ; de annak ezt a' színét festóttem : hogy abba a' Thébába indulnék, mely itt f'giptomban vagyon: hogy örebbik fiamat meg-látogassam, ki ottan nagy atyjánál mulatozik vala. Neve e' fiamnak Tiamis. S. v. Kalaziris* útjai. Hogy Tiamisnak nevét Knémon hallotta ; \ igen meg-rettent ; el-is álmélkodott. De attól "tartván: ne-hogy az Öreg (elobbeni szokása szerént) más-felé csavargassa szavait; és viszsza-se-térjen azokra , melyeket tolle nagy ürömmel hall vala; még-mértéklötte a' rettenést. Szavait pedig e'-képpen fojtatta KALAZIFJS: El-hagyom , édes Fiam! azon útaimnak elu-beszélléssét, melyeken (Memfs váyossáuak ebhagyássa után ) sz er ce-sz éjjel talpalM 2 ram :