Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

176 A' SZERECSENEK. KALAZIRIS : Özvegységemnek három esztendeje után, Memfisbe szakadt egy Rác Menyecske. Meg-értt virágjában vala. Karikléám után, leg-szebb teremtés — Szeme hódító — Maga' viselete nagyon kellemetes — Kíncsje temérdek — Szolgái Szolgálói számosok — ötet meg-látni; meg-is szeretni: egy pillantás vala — Tüzeinek szikrái föl - szökdecsöltek szívéből, és az-után szemein, mint annyi sebesítő nyilak, ki-is-lövellodtek — Tagjainak minden moztoni, hívó madarak — Meg-jelent egyszer ízis templomában—• Ötet magát tegzes Diánának; Szolgálóit pedig, heves Nimfáinak vélhettem — Forrón imádkozott Izisnek tüzelloje előtt — Sok ajándékot adott—• Öreg templomunknak számára temérdök sok kincsüket ajándékozott. KNÉMON : Hogy beszéllöd a' torténetöt ? Szinte el-árúlod magadat ! KALAZIRIS : Éppen arra, nem-is másra célozok. Szégyellem ugyan ; de már el-nem-hallgathatom. Meg-vevŐdött Szívem, minden indulataimnak az az erős vára, melyhez kicsinségemtol fogva, valamint téli zöld a' kő-falba, úgy ragaszkodom vala. • Testi szemeimnek sokszor eleibek szögeztem lelki szemeimet; de ezen iparkodásiinmal-is semmire se mehettem. Végtére meg-gyozettetvén, bele-is-szerettein. KNÉMON : Ha annyira szeretted ; mért elnem-vötted a' Menyet ? KA1