Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

I. KÖNYV. I. SZAKASZ. i

f Tolvajok telhetetlenek , egy kis tidőre el-oltotta bennök. E' látomán pedig, melynek mássat soha nem látták , nem-is-tapasztalták ; de eszekre se vehették soha : ily formájú vala : MÁSADIK RÉSZ. A Tolvajoknak c s in j eh, $. L Egy Szűz' dllapotja. Egy valami Szüzet szemléltek arra a' ko-szíkIára le-ulve, melynek inagossága közönséges Vala — Ékessége jeles és ritka — Hasonlóbb az Istennéhez \ csak-hogy, mostani állapotjára nézve, minden bánatokkal telédes-tele-tölttnek lenni láccatott. l)e ki-ragyoghatott még-is belolle ama' nemes Vér, ama' bátor Lélek. Gyönge haj-szálának ékes fürtjeit Laurusfának kisded leveleivel elegyitotte — Idege lelóggott — Bal-hón'-alja alá vetötte aranyozott ijját —- Baljának többjét (mint-ha a' szorgalmat nem-is értené) fele - húllva - tartotta. — Jobb combjára támasztotta konyökjét — Ujjaival osz^> tán függő állát illetvén ; bú-bánatos fejét fölgyámolítani láccatott — Végtére : szeme-nem-» pillantva , le-nézett. Alatta ama' közönséges sziklának nem mészszire fekudtt az az Ifiú, kit síró szemeire véve