Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

100 A' SZERECSENEK. ÖREG : Ha-hogy Országunkba viszsza-térhetünk (viszsza-térünk pedig : mivel Delfusban meg-jelentotték a' szőnyegek) meg-raknak, megis-terhelnek, minden ki-gondolható kincsükkel , azok a' Szerecsenek, kik ezeknek Szülőik. KNÉMON : Jövendőket ígérsz ; ugyan-azért bizontalanokat. Örömestebb hallanám : ha ezt a' jutalmat a' jelen-valókra szabnád. ÖREG : Oh adná a' fölségös Isten : hogy kérésodnek eleget töhetnék — Add-ki, Fiam! szívedet — Oly örömest el-veszteném akár melyik tagomat : hogy se csonkának, se bénnának nein tartanám magamat, ha fiaimat viszsza-vöhetném. KNÉMON : Kevesebbet kérek. Add elő azokat a' Szerecseneket, kik ezeknek. Szülőik. S. vil. Falatoz ás. ÖREG: Oh! köszönöm, Fiam! hogy ennél terhessebbre nem kénszerítöttél. Csak valami jót hallhassak felőllök; örömest el-beszéllem történetjeiket — De falatozzunk előbb valamit. Szükségünk vagyon erre mind-a'-kettőnknek ; nékem ugyan : hogy a' beszédre meg-erősödgyem ; néked pedig: hogy gyomrodnak korogása miatt, el-ne-únnyad a' hallgatást. Talán eddig a' dél-is el-haladott előliünk. Az asztalhoz ültek az-utáii. Öttek Diót ; Fügét ; és csak-ez-elott le-szakasztott Pálma gyümölcsjeit. Övött Knémon húst-is, és más e* 4 féle