Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)
100 A' SZERECSENEK. is-erosítötték. A' KeresködŐknek leg - gazdagabbja lakta. Ugyan-azért : KeresködŐ Farosnak neveztetött. A' többi emberek-is igen józanok és einber-szeretok. A' lakás magában igen alkalmatos ; csak hogy a' Betyároktól sokat szenvednek ; mivel azoknak tavától nem meszszebb laktak száz dűlő földnyinél. Hogy oda az útat el-ne-veszeszszék ; így oktatta Őket KNÉMON : Én tehát Termútissal előre elmegyek. Ha-hogy osztán tík-is utánnam eredtök ; mindenkor dél-karikájára tarcsatok. Soha el-ne-hagygyátok Nílus' partjait. Talán fél napot se fogtok a' járásban tölteni. El-iöjjetek pedig minden bizonnal. Ezt nem annyira magainra , mint reátok nézve mondhatom. Ha magatokra hagyattatnátok , ösméretlenek lévén , könnyen el-veszhetnétek. Ismét azt mondom: hogy az utánnam-jövetelbe ne késedelmesködgyetök. Ezt pedig el-ne-felejcsétök. TEÁGENES: Nem késedelmesködném, ha Karikléát ( ki a' hoszszú útat mind-eddig megnem-szokhatta) magammal vinnöm nem köllene. KARIKLÉA: Felőliem éppen ne szorgalma to skodgy ál ? édes Tedgenesem. El-érhetek én-is oda, ahhová te mehecc. Ha meg - indúlunk ; magunkat valami koldús ruhával bé-takarni fogjuk, elsőben azért : hogy meg-ne-Ösmérjenek ; az-után azért : hogy ne báncsanak. KNÉ-