Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

142 A' SZERECSENEK. I gát. A' meg-Ösmértt Knêmont elsőben bizonságúl, az-után segítségül híván; hangosan azt rebesgette : hogy Ő, nem csak szánakodásra ; hanem védelmére-is igen méltó lenne. Tegnapi Paj-társsága meg-érdemlené a' mái segícscséget. Ide azért iparkodott légyen : hogy magát, jó barátja előtt, meg-mutathassa; és, vele egygyütt , valahová mehessen. §. IV. Tiamisról tudósítás. Az Apródnak ily alázatos szavát jó ízűen hallván a' Görög líiú ; noha ugyan eszesen által-látta : hogy minden szavai, minden beszédjei mindenkor bizonos hazugsággal, és még bizonosabb ravaszsággal vegyítöttek legyenek : szíve még-is meg-lágyúlt, és őtet meg-szánni láccatott. Ótet tehát ( mivel Te eigene snek lábai előtt térdellott ) maga' kezeivel föl-segítötte. Az-után nein egyébről kérdezősködött ; hanem csupán ezekről : hol hagyta-el Tiamist"? élne-é valahol ? és mi szerencséje lenne ? Meg-felelt mind-ezekre Termútis ; de igen rövideden. Elő-adta: hogy ütközött-meg a'tó* ban a' leg-serényebbekkel ? A' hadnak derekára jutván, mi vitézi erejével dolgozott? Se magával , se a' reá-rohantakkal semmit se gondolván , hogy vágta ? hogy mészárlotta az eleibe gyultteket ? Vég-