Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

T34 rA' SZERECSENEK. ezen el-zárattatásomat Szeretete' nagyságának lenni hazudgya. Én azt gondolom: hogy ő a' gyengéded Szeretetben vaksi. Inkább hiszem: hogy azon Kenyeresseitol félt, kik nálánál kellemetesebbek. Ily útálatos társaságba keríilvén; el-gondolhatod, édes Uracsom! minő örömömre válhatott, midőn itt-léttem' napjainak egygyikén, az Istennek különös kegyessége szerént, Tégedet meg-pillantani láccattam, az-után osztán meg-is esmértelek. Tüstént el-tökéllottem magamban: hogy levelemmel meg-látogatlak. Minek-utáuna ezen írásomat könyv-hulla tásaim között el-készítöttem; reá-kértem egygyik Vénemet; hogy, ha hozzád-menetelének alkalmatosságát látandgya ; kezedbe szolgáltassa. Ha arra a' szerencsére méltóztatnak a' Menny-égiek : hogy e' levelemet el-oívasni méltóztatol ; nem egyebet kérek, hanam Irgalmasságot. Az Egeknek fényjeire esedezem tehát Uraságod előtt: végy-ki Termútisnak únalmassága alól. Ennél az élet, halál. Vedd magadhoz ama' régi Tiédet. Ha nem másra; leg - alább szolgálatodra ajánlom minden tehetségemet. Bizonságim az Ég-beliek: hogy, ha ellened Athénéiban vétöttem; mind-azokat el-kerulhetetlen kéntelenségbol tehettem. Ellemben : ha gonosz Mostohádhak veszedelme lőttem; gondolatomat Szeméjjednek Bóldogúlássára intéztem. Ha